xoxo: Rebi
Ria szemszöge
A szemeim kipattantak, és pár másodpercen belül már az ágyam mellett álltam. Nem vagyok egy nehezen ébredő típus, folyton pörgök, nehéz lecsapni. Kimentem a konyhába egy kis kávéért, mert anélkül azért én sem vagyok a toppon. A reggeli rutinomat gyorsan elvégeztem. Felvettem egy halálfejes felsőt és egy fehér nadrágot és egy fekete cipőt. Miután megbizonyosodtam róla, hogy behúztam minden redőnyt, elmentem a hálószobámba. Lefeküdtem az egyébként elég kényelmetlen ágyra és behunytam a szemem. Valószínűleg most ezt gondolod: Mi van? Nem megy dolgozni, vagy iskolába vagy ilyesmi? Nos, de. Szóval, becsuktam a szemem és elmondtam a verset, ami nélkül semmi esélyem nem lett volna:
Olyan mintha itt lennél,
furcsa játék: fény és az árnyék.
Olyan mintha ott lennék,
furcsa játék: fekete és fehér.
Olyan mintha szólalnál vonatnak
vad kattogása; de csak az óra hangja az.
Olyan mintha sírna mert szótalan maradsz
s kezd dúdolni hozzá néma dallamokat.
Olyan mintha táncolnánk, színes szoknyák
körbe-körbe őrült forgatag.
Olyan mintha hirtelen fény és sikoly
s megáll: örömet ölő gyilkos pillanat.
Olyan mintha fennen szállnánk
és a szél tépné vadul az arcomat.
Olyan mintha zuhan szárnyszegetten
s föld borítja mindazt mi belőle megmaradt.
Olyan mintha félnék, gyávulón
kutatnék elbújni eldugott, titkos sarkokat.
Olyan mintha az erőd az erőm melynek katonája
bátran most már hősi halálokat.
Olyan mintha világtalan botorkál,
és hull alá oktalan a sorsa elbukott.
Olyan mintha rávetülne fénye
és örül mint örülök én is hisz látod, átjutott.
Miután kimondtam az utolsó szót, a világ forogni kezdett, az ágy kicsúszott alólam, és immár állva néztem körbe a hangulatos faházban. Senkit sem láttam. Jellemző. Most jöjjön a jelszó.
- Ha nem én lennék, ki más lenne? Ha meghalnék, kit érdekelne? Jól figyelj rám, amíg élek, mert nem sokára nekem is halnom kell. - motyogtam fáradtan, mire mindenki előtűnt, konkrétan a semmiből. Lex persze rögtön lehuppant a kanapéra, én pedig követtem. Nem sokra rá megjelent a tanítónk is.
- Mi újság? - kérdezte karba tett kézzel.
- Nem mondunk el semmit. - néztem rá idegesen. Persze korántsem voltam az.
- Miért nem?
- Honnan tudjuk, hogy te vagy az? - vigyorogtam a képébe.
- Onnan, hogy 10 évesen bevallottad nekem, hogy én vagyok életed szerelme és te leszel a feleségem. Onnan is tudhatjátok, hogy Lexi, te sosem bírtál megmaradni egy helyben, de amint megkaptad a késed ellustultál. Nem tudom, képes-e lennél ölni. Folytassam? - kérdezte azzal az idegesítő mosollyal a képén. A legtöbben megrázták a fejüket, de azért ellenkezni nem mertek.
- Semmi szükség rá. - álltam fel és így körülbelül 10 centi távolság volt köztünk. Hű. Persze őt ez nem zavarta, ugyanúgy folytatta a beszédét, ahogy eddig. Tipikus "kőből vagyok" pasi.
- Szóval, ma megtanuljátok az íjazást. - közölte, mire én fújtatni kezdtem. - Van valami probléma? - nézett le rám. Na ja, egy fejjel magasabb.
- Van. Képzeld. Már lassan 12 éve tudok íjazni. - közöltem vele, mire csak bólogatott, jelezve, hogy tudja.
- Tudom, Ria, tudom. - aztán körbenézett a többieken. - Ma nem én leszek a tanítótok. - közölte nemes egyszerűséggel.
- Hanem ki? - horkant fel Becky.
- Ria. - mondta és eltűnt. Értetlenül néztem magam elé, ahogyan mindenki más. Én?!
Hát ennyi is lenne, remélem nem lett unalmas. Ha tetszett pipálj és írj komit! ;) A lenti sávnak értelme majd csak később lesz, de ne ijedjetek meg! :) Remélem tetszett. Sziasztok! ^^
- Van. Képzeld. Már lassan 12 éve tudok íjazni. - közöltem vele, mire csak bólogatott, jelezve, hogy tudja.
- Tudom, Ria, tudom. - aztán körbenézett a többieken. - Ma nem én leszek a tanítótok. - közölte nemes egyszerűséggel.
- Hanem ki? - horkant fel Becky.
- Ria. - mondta és eltűnt. Értetlenül néztem magam elé, ahogyan mindenki más. Én?!
Hát ennyi is lenne, remélem nem lett unalmas. Ha tetszett pipálj és írj komit! ;) A lenti sávnak értelme majd csak később lesz, de ne ijedjetek meg! :) Remélem tetszett. Sziasztok! ^^
